A híres-hírhedt esemény már a múlté, a hagyománya mégis folytatódik, tisztább körülmények között. A Bécs-Budapest szupermaratoni tavaly végleg kimúlt, az utóbbi évek visszaéléseinek törvényszerű következményeként. A Bécs-Budapest ultramaratoni idén megszületett, és szerdán a versenyzői révén megteszi az első lépéseket - írt a Nemzeti Sport 2011. október 19-én.

Bécs-Budapest szupermaratoni: egy verseny amelyért húsz éven át egy egész országrész rajongott, észak-dunántúli nagy és kisvárosok lakói, falusiak várták a pillanatot, amikor a hatalmas mezőny eléri a település határát, amikor megérkeznek az első futók, nyomukban pedig a tömeg.

Kiss-Király, majd Bogár és Vozár lett a király

Volt idő, amikor 120 váltó teljesítette a távot, rendszeresen indult például egy katonacsapat bakaruhában és surranóban; ilyen szerelésben lefutni naponta egy félmaratonit tényleg kimeríti a sportolás fogalmát. A Regnum Marianum képviselői éppúgy hozzátartoztak a nagyszabású eseményhez, mint a kajak-kenu olimpiai és világbajnokai, a főszereplők viszont azok az egyéni indulók voltak, akik Bécstől Budapestig végigfutották a 350 kilométeres távot október 19. és október 23. között. A dátumból kiderül, a rendszerváltozás után teremtettek hagyományt a szupermaratoniból. 1990-től kezdve éppúgy hozzátartozott az ősz derekához, mint a lombhullás vagy a darvak vándorlása.

Saját hősöket adott ez az esemény a sportnak, például az első két küzdelmet megnyerő Kiss-Király Ernőt, a hatszoros győztes Bogár Jánost vagy a kétezres évek legjobbját, Vozár Attilát. A békéscsabai Vozár rendszeresen a Sopron és Győr közötti 120 kilométeren, azon belül is az utolsó harmincon nyerte meg a viadalt – ekkor sokan összezuhantak. Megesett, hogy Vozár egy óra előnyt tudott szerezni a további szakaszra, melyből aztán csupán 55 másodperc maradt az utolsó napra, a Budakeszin kezdődő félmaratonira, de kitartott.

Egészséges és rohadt gyümölcsök az úton

Az utóbbi években már három fővárost is érintett az útvonal, Pozsonyon is áthaladt a mezőny, és elkerülte Sopront, amivel a második napi kritikus 120 kilométer 80-ra csökkent – ez persze még mindig kegyetlen erőpróba. Ezért is volt szerepe minden jó szónak, biztatásnak, amelyet a futók a nézőktől kaptak: a házi süteményeknek, ropinak, narancsdaraboknak, almaszeleteknek.

A színpompás sokaságért – mint a Tour de France –ért lelkesedő nézősereg persze nem tudta, hogy az egészségesnek és szépnek tűnő almát belülről féreg rágja. Kezdett az is hagyomány lenni, hogy becsapják az érmeseket, hogy a győztesnek járó kétmillió forint értékű autó csak másfél milliót ér, a többit óra, melegítő, cukorjegy, buszjegy formájában kapja meg a győztes, és persze kétszázezret visszatartanak a kifizetéskor a fődíjból, merthogy az a jövő évi nevezési díj. Külföldi versenyzőket is többször hoztak ilyen helyzetbe, így feltétlenül vissza kellett térniük Magyarországra, mint a vándormadaraknak.

Időközben már egyre szerényebb fődíjjal csábították a versenyzésből élő ultramaratonistákat, akiknek egyre kevésbé érte meg, hogy rajthoz álljanak, kezdett ráfizetéses lenni számukra az egész verseny, bár a hangulata miatt többen még így sem hagyták ki. Tavaly azután a belső rothadás megette az egészet, a pénz eltűnt, az esemény elmaradt. A Bécs-Budapest szupermaratoni meghalt.

A legenda folytatódik a Prátertől a Tabánig

Idén pedig megszületett a Bécs- Pozsony-Budapest ultramaratoni, szerény, de tiszta költségvetéssel, megpróbálva újrateremteni a hagyományt, folytatni és mégis elölről kezdeni valamit, ami szép volt, jó volt, de a régi formájában elég volt belőle.

„A magunk részéről nem akarunk és nem is fogunk a múlttal foglalkozni – olvasható a szervezői csapat nyilatkozata az esemény honlapján. – Szeretnénk tisztességgel lezárni azt, ami elmúlt, megtartani, ami jó, és átalakítani azt, ami megújításra szorul. A Bécs-Budapest, majd az utóbbi évek Bécs- Pozsony-Budapest szupermaratoni versenye megállta a helyét, sok élményt nyújtva a futóknak. Mint mindennek, ennek is voltak árnyoldalai, és sajnos a végén bekövetkezett a nagy borulás. A végrehajtó csapat még az utolsó pillanatban is készen állt a verseny megrendezésére, de a lehetőséget már nem kapta meg. A verseny megmentésére és megújítására érkezett segítség, de az adott anyagi támogatás sem tette már lehetővé a 2010. évi verseny megrendezését. A verseny szervezőbizottságának elnöke egyénileg és sajátosan értelmezte mindezt, valamint a múltat- a megállapodással ellentétben- a mai napig nem zárta le. Ezzel a Bécs- Pozsony-Budapest szupermaratoni húszéves története befejeződött.

Sajnos az elmúlt időszak keserű maradványaival mindenkinek egyénileg vagy összefogással kell megbirkóznia, így nekünk is. Ennek ellenére tovább kell lépnünk, és a bizalmat, amelyet a futótársadalom megkíván, újra kell építeni. erre vállalkozunk!

Ez a verseny nem folytatása a réginek!”

A verseny sportszakmai igazgatója a híres börtönigazgató-ultrafutó Frank Tibor, aki a szervezés kezdetekor mindenkit tájékoztatott, csodát ne várjon. Korrekt, tisztességes feltételek mellett, átlátható viszonyok között tartják meg az eseményt, amely továbbra is hű marad az október 19-23. dátumhoz, a rajt helyszíne továbbra is a bécsi Práter, befutója pedig nemzeti ünnepünkön a Tabánban lesz.

A Magyar Atlétikai Szövetség is nevét adja a nagyszabású viadalhoz, honlapjáról kattintással elérhető a verseny honlapja. Mint a szervezet elnöke Gyulai Miklós elmondta: „A szövetség vezetősége lándzsát tör az ultramaratoni mellett is. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak a pályaversenyeket lehet atlétikának nevezni, hanem az utcai ugrógálák mellett az utcai futóversenyeket, a terep és hegyifutó-rendezvényeket is. Vannak már a szövetségnek ilyen tagszervezetei, és miközben a pályaatlétika nehéz gazdasági helyzetbe került, ezek az események egyre népszerűbbek. nem tehetjük meg, hogy kimaradunk belőle, egyenlőre szakmailag és erkölcsileg támogatjuk, és remélhetőleg egyszer majd anyagilag is tudjuk.”

A hagyomány az hagyomány: október 23.-án ér Budapestre a mezőny, és félmaratonival zárul a viadal.

Szerző: Arday Attila
Forrás: Nemzeti Sport